Az irányítás dichotómiája a szoftveres világban

Az utóbbi időben egyre jobban érdeklődni kezdtem a filozófia iránt, különösen a Sztoicizmus esetén. Ennek a tanításait meglepően gyakorlatiasnak és alkalmazhatónak találtam a modern élethez. De mit tudnak a Sztoikusok tanítani nekünk, hogy jobbá váljunk a szoftverfejlesztésben?

Epiktétosz az egyik fő személye a Sztoicizmusnak. Az egyik kulcsfontosságú tanítása, amire fókuszált, a Sztoikus irányítás dichotómiája (kettőssége). A Beszélgetések művében így mondja:

"A fő feladat az életben egyszerűen ez: azonosítani és elkülöníteni a dolgokat, hogy azt mondhassam magamnak, mik azok a külső dolgok, amik nincsenek az irányításom alatt, és mik azok a választásaim, amiket valóban irányíthatok."

Egyszerűbben kifejezve, ez annak a ráeszmélése, hogy egyszerűen nincsen minden a mi irányításunk alatt a világban - és meg kell tanulnunk bölcsnek lenni, hogy arra fókuszáljunk, amit irányíthatunk, és meg kell tanulnunk kevesebbet aggódni arra nézve, amiket nem irányíthatunk.

Egy kis megjegyzés, ez az ötlet egyáltalán nem egyedi a Sztoicizmusra nézve. Az ókori tanítók már rájöttek erre, kultúráktól és koroktól függetlenül. Például találunk hivatkozásokat a keresztény teológiában és a buddhizmusban is.

Az irányítás dichotómiájának átölelése a szoftverfejlesztésben

A szoftverfejlesztés, mint szakma eléggé színes, és a kihívásai sokfélék és változatosak. Az egyik kihívás ezek közül az, hogy a közvetlen irányításunk korlátozott azon sokféle faktor felett, amik befolyásolják a munkánkat.

Megadok itt néhány példát a saját tapasztalatom alapján:

Képtelenek vagyunk...

"Ezt könnyebb mondani, mint megtenni." Tudom. Valami, ami az irányításunk alatt van, nem jelenti azt, hogy könnyű kontrollálni.

A kulcs üzenet az, hogy bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy kevesebbet aggódjunk azon dolgok iránt, amik felett nincsen irányításunk és fókuszáljunk azon dolgokra, amik felett van befolyásunk.

A valóságban pedig megkülönböztetni a kettőt nem olyan könnyű, ugye? A két kategória közötti megkülönböztetés jellemzően zavaros, különösen amikor túlságosan benne vagyunk egy szituációban, ahol minden nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnik - a nagy összefüggések, minták alapján - mint amilyenek azok valójában. Ez az, ahol a tapasztalatok összeadódnak és a gyakorlati bölcsesség, amit építünk, reflexió által képbe kerül.

Elfogadni a tökéletlenséget

Az egyik dolog, amit megtanultam ebben az iparágban az az, hogy megfelelően kell cselekedjek ahhoz, hogy átöleljem a tökéletlenséget és azzal kezdjek valamit. A precizitásra és tökéletességre törekvők jellemzően nem teljesítenek jól ebben.

Az összes randa szituáció esetén, ami megtörténhet velünk szoftvermérnökként, az a helyzet, hogy több dolgot is tehetünk hogy csillapítsuk őket. Ezek csökkentik az esélyét ezeknek a szerencsétlen eseményeknek, hogy megint megtörténjenek, de nem fogják megszüntetni a kockázatot. Ezek gyakran kétélű kardként működnek, és nem kívánt következményekkel járnak. Csakhogy megemlítsek ezekből néhányat:

Egyensúly

Ha irányítással rendelkezünk valami felett, az nem jelenti azt, hogy túlzásba kéne esnünk vele. Egy egészséges egyensúly a termék megtérülésében az, amit a sikeres mérnökök jól csinálnak. Ez egy trükkös dolog, mert az ideális állapot egy mozgó célpont - azoktól a körülményektől függ, amikben éppen vagyunk.

Szokás szerint nincsenek egyszerű megoldások az összetett problémákra, de állandóan fejlesztenünk kell a megközelítéseinken. Ez azt jelenti, hogy egy idő után elbukunk néhányszor, vagy azért, mert nem tettünk meg eleget, vagy azért mert túlzásba estünk - és ez rendben is van, addig, amíg tanulunk belőle és korrigálunk.

Az egyik dolog, amin dolgozni szoktunk a csapatainkban, amikben tag vagyok, az a gyakori kísérletezés szokása azokon a pontokon, amik felett irányításunk van - de ez megérhet egy önálló posztot valamikor.


Dátum: 2021.10.26.