Mit jelentenek a Sztoikus erények? (kivonat)

Ha több információt szeretnél a Sztoicizmusról, nézd meg a legújabb könyvem a következő címmel: How to Think Like a Roman Emperor: The Stoic Philosophy of Marcus Aurelius.

A Sztoikusok gyakran hivatkoznak a négy legfőbb erényre a görög filozófiából:

Vagy ha jobban tetszik:

Nem tudjuk, hogy ez a felosztás honnan ered. Úgy tűnik, hogy egészen Platónig és Szókratészig nyúlik vissza, de valószínűleg még korábbra. Ez egy nagyon ősi, hagyományos séma volt az erények megértésére. A Sztoikusok valószínűleg nem feltételezték, hogy ez az egyetlen, vagy a legjobb módja az erényekről való gondolkodásnak. Gyakran más perspektívából gondolkoztak az erényről, mint például három különböző szinten is harmóniában élni a Természettel. Bizonyos értelemben ezek a modellek átfedik egymást.

Minden esetre a legfőbb erények népszerűek maradtak az évek során, mint az ősi filozófiai etika értelmezési módjai. Az egyik fenntartásom ezzel a módszerrel kapcsolatban, amikor újoncokat próbálok bevezetni a Sztoicizmusba, hogy a szavak görög eredetije nehezen fordítható modern angolra, és valószínűleg már a Sztoikusok is eleve torzították a jelentésüket egy kicsit hogy pontosabban illeszkedjen a filozófiájukhoz. A fenti csoportosítás egy kicsit erőltetett, de egyszerű és vonzó, így nem érdemes fennakadnunk azon, hogy szó szerint értsük, mintha ezek a szavak jelentenék az egyedüli módot az erények leírására.

Platón Akadémiájának meghatározása az erényre

aretê (erény / kiválóság)

A legjobb viselkedés (diszpozíció); egy halandó teremtmény állapota, mely önmagában dícséretre méltó; egy állapot, mely alapján annak birtoklóját jónak vagy rossznak mondják; a törvények igazságos betartása; annak a diszpozíciója, aminek során a személyt tökéletesen kiválónak mondják; a törvényhez való hűséget előidéző állapot.

A boldogság definíciója

eudaimonia (boldogság / kiteljesedés)

Minden jót tartalmazó jó; annak a képessége ami a jó élethez elegendő; az erényre nézve tökéletesség; egy élő teremtmény számára elégséges erőforrások.

A legfőbb erények

phronêsis (körültekintés / gyakorlati bölcsesség)

A képesség, ami önmagában az emberi boldogságot okozza; a jó és rossz ismerete; a tudás, ami boldogságot okoz; az a hozzáállás (diszpozíció), amivel megítéljük, mit kell megtenni, és mit nem kell megtenni.

dikaiosunê (igazságosság / moralitás)

A lélek harmóniája (egyhangúsága) önmagával, és a lélek részeinek egymás iránt tanúsított fegyelme; az az állapot, ami minden embernek azt adja, amit érdemel; az állapot, amivel birtoklója megválasztja, mi tűnik számára igaznak; a törvénytisztelő életmód; társadalmi egyenlőség; a törvénynek való engedelmesség.

sôphrosunê (mértékletesség / mértéktartás)

A lélek mértékletessége a vágyakra és örömökre, amik természetesen jelentkeznek számára; harmónia és fegyelem a lélekben a természetes örömre és fájdalmakra vonatkoztatva; a lélek egyetértése az uralkodás és az engedelmesség tekintetében; személyes függetlenség; a lélek fegyelme; ésszerű megállapodás a lélekben arról, hogy mi csodálatra méltó és mi megvetendő; az az állapot, ami által birtokosa választ, és ami által óvatos, hogy mit kellene választania.

andreia (lelkierő / bátorság)

A lélek azon állapota, amit nem tud megrendíteni a félelem; katonai önbizalom; a háború tényeinek ismerete; a lélek azon önmegtartóztatása, hogy mi félelmetes és borzalmas; merészség a bölcsesség iránti engedelmességben; rettenthetetlenség a halál markában; az az állapot, amely veszélyes helyzetekben őrködik a helyes gondolkodás felett; erő, ami ellensúlyozza a veszélyt; a bátorság ereje az erény tekintetében; lelki nyugalom azzal kapcsolatban, hogy a helyes gondolkodás szerint mik az ijesztő vagy a biztató dolgok; a félelem nélküli hiedelmek megőrzése a hadviselés rémeiről és tapasztalatairól; az állapot, mely ragaszkodik a törvényhez.


Dátum: 2021.06.03.